13 ápr A legtutibb reggeli

Nem tudom, ki hogy van ezzel, én imádom a pirítóst vajjal! Ahogy finoman roppan az éppen sötétbarnára sült kenyér héja, és omlik a számban a sós-vajas puha belseje…  “A Projekt” miatt fájó szívvel  egy rövid időre muszáj voltam elengedni a szuper reggelimet, így átmenetileg feltettem az álomkaják virtuális polcára, mert találtam helyette valami sokkal jobbat. Valami olyat, amiből még ha halálra is zabálom magam, akkor is egészséges, jóllakom tőle, és ez a jóllakottság akár két-három óráig is kitart.

Ha látom, hogy rohanós lesz a nap, feltankolok belőle uzsonnára is, ugyanis doboz-kompatibilis, és tökéletes megoldás a délutáni fehérje-, és szénhidrát utánpótlásra. Mindezek mellett van még egy nagyszerű tulajdonsága: olyan, mint a tejbegríz, tehát a napi édesség-éhségemet is tökéletesen fedezi. Ha esetleg mégsem fedezné, akkor duplázom! 🙂

Itt van ez a zab-ügy. A zabot ismertem már korábbról, joghurtba tettem, azt mondták, jót tesz az emésztésnek. Botrány íze volt, akár a fűrészpor, és ezen semmilyen joghurt nem segített. Ettől függetlenül rendre mindig vásároltam, mert egyrészt a csatos üvegben jól mutat a konyhapulton, másrészt reméltem, ha sokáig erőltetem, egyszer csak jó lesz. Nem lett jó. Maradtam a pirítósnál. A végén már Nutellával.

Ani az edzőm már sokadik hónapos terhes volt, mikor még mindig tartott nekünk Hot Iron-t. Ő akkor már csupán bennünket trenírozott, fel-alá járkálva tolta maga előtt a pocakját, és amíg mi felhúzás-evezés közben az életünkért küzdöttünk, Ő nagyokat sóhajtva szórakoztatott bennünket az éppen aktuális napi Nutellás sztorijával. Ezzel kínzott, amíg aztán szépen mi is rászoktunk, és a függőség odáig fajult, hogy a stáb egy részének a kilós kiszerelést már én szállítottam a kínaiból, megvalósítva a csoportos bűnözést, melynek büntetését plusz kilókban mérte rám az Élet. Így van, csak rám, a többiek természetesen nem híztak.

Sosem voltam annyira oda a Nutelláért, de annyit beszéltek róla, hogy már a nyálam csorgott fekvőtámasz közben, és semmi másra nem tudtam koncentrálni. Senki nem tudott volna megállítani azon a péntek délután. Balatonra kellett mennem a délutáni csúcsban. Előre megfontolt szándékkal indulás előtt a táskámba csúsztattam egy kiskanalat, útközben beszereztem egy üveg Nutellát (nem a kicsit), és az M7-esen Balatonvilágos felé permanensen haladva, a kiskanállal jó nagyokat merítve az üvegből faltam a mogyorókrémet, közben énekeltem és IMÁDTAM! Azon a hétvégén sikerült még a maradékot betermelnem. Nem vagyok rá büszke, főleg, hogy az edzőtáborban, ahova igyekeztem, ezt mindenki szépen végignézte. 🙂

70f4fe39ca15a0b1a188d2a98da2e95f.png

Éreztem, hogy ez egyáltalán nem lesz jó így, valami megoldást kell találnom a falánkságomra. Ani kérdezett rá: „Miért nem csinálsz zabkását? Az olyan, mint a tejbegríz. Mandulatejjel megfőzöd, teszel rá fahéjat (a terhesek Nutellát), gyümölcsöt, ami egy teljes értékű reggeli, ráadásul „jó” szénhidrát, lassan szívódik fel, ha reggel jössz edzeni, elég energiát ad hozzá, és nem nehezíti el a gyomrod.” Hallgatok én a jó szóra, hazafelé bekanyarodtam a boltba. Tanácstalanul álldogáltam a négy különböző fajta zab előtt, majd kiválasztottam azt, ami ránézésre leginkább hasonlított a grízre. Azóta már kitapasztaltam miből lehet klasszul megcsinálni, de lehet vele szabadon kísérletezni.

A két kedvencem a sima-, és a finomszemű zabkorpa. Külön-külön is szinte ugyanolyan lesz az állaguk főzést követően, de összekeverve használom, és tárolom őket az üvegben. Fél kilós kiszerelést veszek mindegyikből, így kb. egy hónapig kitart, még akkor is, ha délután falok belőle, vagy este megéhezem és édességre vágyom.

Tudományos tevékenységem eredményeként megállapítottam, hogy három fakanálnyi a zab-adagom. A kicsi tejmelegítő fazekat az ex-anyósomtól kaptam, hát most minden reggel alápörkölök. 🙂

Mandulatej, szójatej, sima tehéntej, rizs-, kókusz-, vagy zabtej. Teljesen mindegy mivel főzöm, ugyanolyan az íze, mint amikor csapvízzel öntöm fel. Szeretem az egyszerűséget, így a csapvizes verziót építettem be a workflow-ba.

Pár perc alatt megfő, ugyanúgy pluttyog, mint a puding, vagy a tejbegríz, és ugyanolyan sűrűre is főzöm. Attól függ, hogy lövöm be a víz mennyiségét, úgy lesz sűrűbb, vagy hígabb. Ha túl híg, akkor zuttyintok még hozzá egy kis zabkorpát, és rögtön be is sűrűsödik. Itt is így tettem, zuttyintottam, aztán szépen meg is állt benne a fakanál. 🙂

zab_41.jpgzab_61.jpg

Tévedés ne essék, mindkettőt én eszem meg.

Az egyik kakaós-meggylekváros, a másikra pedig fahéjat szórtam szilvalekvárral. Minden összetevője boltban könnyen beszerezhető, és nem utolsó sorban a pénztárcát is kíméli.

 

Nagyon fontos információ: Főzés ide vagy oda, önmagában így is borzasztó az íze. A kívánt élmény eléréséhez mindenképpen javasolt valamilyen kiegészítő (kakaópor, fahéj, agavé szirup, lekvár, friss gyümölcs, stb.) alkalmazása.

Mindezektől függetlenül ha esetleg egy napsütéses reggelen bárki bundás-kenyérre, vagy vajas-Nutellás pirítósra vágyna, az is van a sifonérban. Véletlenül. 🙂

Fotók / Pinterest + Eat, Move & Smile



Watch Dragon ball super

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás