kávé

04 jún ZÖLD KÁVÉ ÉS A JELEK

KÁVÉ KONTRA TEA. BUDA KONTRA PEST.

Tízből nyolc kávét kért. Ő teát. Zöldet. Minek kell itt urizálni? – futott át a gondolat. Reggel van, tipikus kávé idő. Én a magam habos gyorsítóját már lefőztem otthon, befaltam hozzá a kakaós-lekváros zabkását, így a pincér kérdésére csak azt válaszoltam„Köszönöm, még átgondolom”. Jogosan merül fel a kérdés, mit kell ezen átgondolni, de ha már a bajszos srác számomra érthetetlen választásán felpörögtem, nem mertem további koffeinbevitellel kockáztatni az aktuális jóérzésemet. Ott ült tökéletesen felhajtott szárú chino gatyában (szemmel csekkoltam: egy centis felhajtás bokacsonttól nem több mint négy centis magasságban, papírforma szerint), kényelmesen hátradőlve, hosszú lábai keresztben, saccra minimum kétszázhúsz centi maximális öntudat. És teát kért. Vadászkopó orrom baj-szagot szimatolt.

Arra tanítottak, figyeljem a jeleket. A jelek jönnek, érkeznek, ott vannak. Rajtunk múlik látjuk-e, észrevesszük, hallgatunk-e rájuk. Nekem az első részével nincs gondom; figyelem és látom is, de határtalan kíváncsiságom és maradék naivitásom olykor vakmerővé tesz. Pedig soha, SOHA nem szabad egy, a habos kávéért szombaton Budapesttől Bécsig autókázó lánynak lepaktálni egy antikávéssal, mert ha már reggel nyolckor nincs meg az összhang ebben az elemi kérdésben, mi lesz este a hírek után?

Kompromisszum, elfogadás, nyitottság. Erre nevelt Anyám meg az évek, és lássuk be, akartam is. Tudni akartam, hogyan vagyok. Magammal, a világgal, a teával. Beléptem hát a gardróbba, lábujjhegyre állva jó magasról leemeltem az elfogadás karimás kalapját, mélyen a fejembe nyomtam, így sandítottam fél szemmel kifelé kétkedve, méteres távolságból méregetve a budai terasz reggeliző asztalán várakozó hatalmas bögrét, csurig töltve zöld teával. Csak úgy, simán, minden nélkül. Méz sem kellett. A tea csak várt gőzölögve, én fölé hajoltam, ő mosolygott rám kedvesen, és azt hitte beveszem, hogy ettől még lehet szép az élet. De nem lehet. Én egy kávés lány vagyok, ezt nézzék el nekem. Az a fajta, aki puszta hóbortból pizsamájának színével harmonizáló bögréből szürcsöli a tejeskávét, gőzölővel fújja közepesen keményre a tejhabot, és hagyja, hogy a finomra reszelt szerecsendió illata megbolondítsa az ébredező gondolatait. Egy mosolygós pesti lány, aki alig várja, hogy barátokkal találkozzon a város kiülős-beülős kávézóiban, érezze a tündérporos pörkölt bogyók mennyei illatát, és a nevét kiáltva (#készakávéd) hatalmas kerámia csuporban nyújtsák felé a vaníliával ízesített, kókusztejből készített csodát. Hogy is ihatnék teát? Nem csurog az orrom, nem ülök szétfagyva a hüttében húsz lesiklás után, és a torkomat sem bántják bent ragadt szavak, amire megváltó gyógyír lehet a tea melege. Kávé kontra tea. Buda és Pest. Szerettem volna hinni, hogy ez nem eleve elrendeltetett, pedig mégis. Részemről mindenképp.

A repülő lassan indulni készült, mi húztuk-vontuk a perceket, minél hosszabb legyen a búcsú. Egy újabb klassz hétvége tele élményekkel, utazással, kultúrák találkozásával, nagy beszélgetésekkel. A Nap már hétágra sütött, a reptér kényelmes kávézójában bekuckózva taglaltuk japán barátunkkal a szokások, berögződések, elfogadások tárgykörét, amikor azt mondta: „Réka! Japánban már réges-régen kollaborált a tea és a kávé. Frigyre léptek, összeházasodtak, békés összhangban élnek egymással, és Matcha Latte néven hirdetik a boldog összetartozást.” Hogymivan??? „A porrá őrölt japán zöld tea levelét beleszórják a kávéba, így ha valaki legalább annyira teás, mint kávés, nincs szüksége megalkuvásra. Csak egy szép zöld Matcha Lattera.” Ezzel már nyomta is a Googlet, kereste a bizonyítékot, fénykép-alapon tolta őket egymás után az arcomba.

Hagytam, hadd higgye meggyőzött, mégiscsak ő a vendég, na meg a Japán Összkarate-válogatott csapatkapitánya. Együtt sétáltunk mélázva az utolsó ellenőrző kapuig, ahol beszállókártya nélkül földi halandó a cipőjének orra hegyével sem érintheti a légteret. Két utolsó puszi, nagy baráti ölelés, bíztató hátlapogatás, én pedig továbbra is kétkedve, de csillogással a szememben tettem fel neki a kérdést: Buda kontra Pestre mit dob ki a japán Google?

Szerző: Eat, Move & Smile

Photo by Phil Botha on Unsplash

eatmovesmile

Hello Kedves Olvasó! Ha tetszett a cikk, annak szívből örülök! Ha szívesen felhasználnád, kérlek, tedd azt jogszerűen. Mit is jelent mindez? A cikk teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, miszerint annak bármiféle felhasználásához a szerző, vagyis az én írásbeli engedélyem szükséges. Tegyük szebbé a világot! Köszönöm, hogy jó fej vagy!



Watch Dragon ball super

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás