06 szept ZABOS-MAGOS FITT RÁGCSA

Az otthoni karácsonyi sütés-főzés jut eszembe mindig, amikor azokra az isteni illatú ropogós, sós-sajtos rudacskákra gondolok, lássuk be, elég gyakran előfordul. Már a liftből kiszállva érezni olyankor az illatát, a cipőmet ki sem fűzöm, úgy hántom le magamról egyikkel a másik sarkára lépve, hogy mielőbb meglessem, mi történik odabent. Nagykabátban tódulok be Anyám kicsi konyhájába, szakad rólam a víz, sapka még a fejemen, de már nyúlok a tepsi felé, tömöm befele a forró sütiket. Kelt tészta, melegen, és csak úgy omlik a számban. Ejjjj….. „Jaj Fiam, ne ebből egyél, ez a szomszédnak lesz!” – pöröl Anyám. Szomszédnak? Süti? „Vissza kell adni Ildi néninek a tányért, amin múltkor hozta a csőrögét.” Milyen csőröge???

Hát igen, nálunk ez egy ilyen divat. Ebben a panel-közegben él még a szokás, hogy a régi, jó szomszédok ha valamit sütnek – sütit vagy akár kenyeret -, visznek kóstolót a másiknak. Ez egy nagyon klassz módi, mindig arra várok, hogy ezt valaki a mi házunkban is bevezesse, de sajnos nyolc éve még egyszer sem csengetett be hozzám a sajtos rúd. Olyan már előfordult, hogy felmásztam bandázni valami fontos ügyből kifolyólag a szomszédaimhoz, és akkora mákom volt, hogy éppen akkor sült ki „akalácsa”. Látva szomorú kutya tekintetemet megsajnáltak, és kaptam belőle egy tányérral, amit lefelé menet a lépcsőn be is töröltem, de nem volt képem visszavinni üresen a tányért, így azóta a cikk-cakkos szélű nálam parkol. Úgy érzem, ezzel a zabos-szotyis csodával kiérdemelte, hogy valami nemes falattal megpakolva kerüljön vissza régen látott szerető kis családjához.

A recept, mint ahogy a Szuper Egészséges Túrós Sütié is, egy meglévő recept átdolgozása azon szent cél érdekében, hogy illeszkedjen a tökéletes étrendbe,  de mégis legyen valami sós, amit lehet eszegetni. Az a szerencséje, hogy kevesebb mint 10 összetevőből áll, és hogy baromi finom, különben biztos nem szánnék rá újabb 3 órát. Mert ez valóban annyi, ráadásul élből lefeleztem mindent, úgy készítettem el. Csak akkor ajánlom, ha közben van mit tenni-venni otthon, különben kész agyrém.

Most, hogy ilyen klasszul felbuzdítottam mindenkit a sütésre – mert ahogy én motiválok, úgy nem motivál senki más -, nézzük a bevásárlólistát! Gabriella barátnőm szerint ez az egész el van cseszve, szerinte a legelső helyen ez kellene álljon: Vegyél egy üveg bort! Én meg erre mit is mondhatnék mást? #Férjenbele!

KELLÉKEK / Kb. 2,5 tepsi sütihez

• 25 dkg zabliszt a tésztába + 10 dkg zabliszt a nyújtáshoz simítgatni
• 10 dkg lenmag
• 10 dkg pirított napraforgómag (az a hámozott szotyi)
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 kiskanál só (nekem pont jó volt így az íze, de én sótlanul eszem, ha te sósabban, akkor lehet picivel több)
• 20 dkg vaj a tésztába + 20 dkg a tepsi kivajazásához
• 0,5 dl kókuszolaj
• 1 kicsi tejföl (175 g)
• 1 egész tojás a tésztába + 1 egész tojás a kenéshez, sütés előtt

ÍGY KÉSZÍTSD

Eszedbe ne jusson bekapcsolni a sütőt! Én így tettem – jó gyerek módjára követtem az utasításokat -, majd az következett, hogy az összegyúrt tésztát tegyem be a hűtőbe egy-két órára, vagy akár egy egész éjszakára… Nahhh….

A helyes menet a következő:

1.) Keverd össze egy jó nagy vájlingban a zablisztet, magokat, sütőport, sót. Itt még ha van valami dolgod, gyorsan intézd el, tedd a füledbe a headsetet, ha csörög a telefon, fel tudd venni csuklóval, mert ezután jön a gyurmázás, és az összes kezed tésztás lesz, és magok fognak kiállni belőle, lemosni meg ugye nem lehet. Sírni sem szabad közben, hiába éred el az EZER lájkolót a blogodon ezalatt, és az ajtót sem fogod tudni kinyitni csak könyökkel, vagy ha átmész rajta, ha csönget a herceg lovon.

2.) Morzsold bele a vajat, add hozzá a kókuszolajat, tejfölt és az egyik tojást, és szépen gyúrd össze. Anyám szerint nem mindegy, hogy gyúrom. Bizonyára ennek is megvan a maga mechanikája, de hiába próbáltam visszaemlékezni, mindig csak az villant be, ahogy próbálom gyúrás közben kiszabadítani az ujjaimat a tészta fogságából, mielőtt leeszem róluk. Ha kész, vagy ha meguntad a gyurkálást, hajítsd be a hűtőbe, én adtam neki 50 percet, túl sok különbség nem volt a két állapot között.

3.) Kapcsold be a sütőt, és avasd fel a 8 évvel ezelőtt vásárolt, még vadiúj szilikon, nyújtós svéd szettedet.

4.) A hűtőből kivett tészta elég ragadós volt, ezért még gyúrtam rajta egy kicsit, közben folyamatosan szórtam alá-fölé a zablisztet, így egyszer csak szép kis kerek, nyújtható tésztagömbbé formálódott, és már a sodrófára sem ragadt rá.

5.) Több verziót készítettem, volt 1 cm magasra, 0,5 centi magasra és egészen vékonyra nyújtott kivitel is, illetve a szélességgel is játszottam: volt amit 1 centis, és amit 0,5 centis szélességűre vágtam. Minél szélesebbre nyesed, annál gyorsabban lehet tepsibe pakolászni őket. Értsd: minél inkább unod, annál szélesebb csíkokra kell vágni.

6.) Vajazd ki a tepsit (ha a gázrezsóra teszed, akkor a sütő hőjétől fel is olvad a vaj és könnyebb kenni a tepsit, és elrendezni a tészta-csíkokat). Helyezd a felvágott csíkokat egymás mellé a tepsiben, kevés közt hagyva, oldalra már nem fog nőni, csak felfele egy kicsit. Ha pakolgatás közben szétszakad, azt simán össze kell puzzle-özni. Hidd el, összesül. A maradék 1 egész tojást verd fel, és kenegesd meg szépen a csíkokat.

7.) Ha jól megpakoltad a tepsit, irány a sütő! A zabliszt alacsony hőfokon sül jól át úgy, hogy nem ég meg az alja, ez nálam a légkeveréses sütőben a 2-3 jelzés között, de inkább a 2-es hőmérsékleten mozog. 30 percet hagytam őket szambázni, addig szépen lassan készre sültek. A nagyon vékonyak biztos nem fáztak, mert nagyon barnák lettek. Van, aki így szereti.

8.) 30 perc után tepsit ki, kicsit hagytam hűlni, és simán egy fa spaklival kilapátoltam a cuki sós zabsütiket egy nagyobb tálba. A spaklival kicsit levakargattam ami esetleg rásült, aztán kentem ki újra vajjal, és kezdődött minden előröl.

Bár időben kicsit hosszú, mennyiségét tekintve tetemes, tehát veszélyes, ha egyedül vagy rá. A próbasütést edzés előtt végeztem, így vittem is belőle mérgezni az edzőtársaimat, de szerették. Ezen felbuzdulva következő nap – úristen, másnap milyen finom volt és omlós, amikor kihűlt! – tettem el magamnak ebédre, mert tudtam, hogy rohanós lesz a napom. Délidőben – hiszen az evés nem bűn! – egy dobozzal bevágtam, ittam rá vizet, és köszöntem, jól voltam. Megvolt a fehérje, a jó szénhidrát, vitamin a magokból, tehát gyorssegélyként is tökéletesen helytállt. Este még kicsi adagokba csomagolva lekenyereztem vele a barátaimat, majd hazafáradtam és leültem a maradék mellé csemegézni, bár vacsorára a szénhidrát miatt már nem javallott. További jó tulajdonsága, hogy hűtőben eláll, csak azt nem tudjuk, meddig. 🙂

Szerző: Eat, Move & Smile

Forrás: Photos by Eat, Move & Smile

Kedves Olvasó! Ha tetszett a cikk, annak szívből örülök! Ha szívesen felhasználnád, kérlek, tedd azt jogszerűen. Mit is jelent mindez? A cikk teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, miszerint annak bármiféle felhasználásához a szerző, vagyis az én írásbeli engedélyem szükséges. Tegyük szebbé a világot! Köszönöm, hogy korrekt vagy!