31 okt KISSZÉKELY – AMI NEM EGY ÉTTEREM, HANEM EGY HELY…
KISSZÉKELY ÉS A NÉGYSZÖGLETŰ KEREKERDŐ
Két cikk között épp egy kávéval szórakoztattam magam, amikor a pasim átjött búcsúcsókot nyomni a homlokomra. Elutazik, mondta, a srácokkal találkozik vidéken. Emlékszem, az őszi Nap csendes péntek délutáni fénye nyaldosta az arcomat, ahogy a teraszon habtestemet nekifeszítve átadtam magam az élménynek, és azon járt az eszem, milyen kár, hogy így akkor majd egyedül kell megennem azt a temérdek mennyiségű fagyit, amit az ősz beálltával a hétvégére terveztem. #férjenbele
Aztán hirtelen feltette a kérdést: nem megyek-e vele.
Mondanám, hogy a felvetés váratlanul ért, de van egy táskám, amibe magától ugranak be egy rapid hétvégére – és két falu lakosságára – elegendő cumók, így nyomtam egy „újratervezést” gondolataim GPS Boriján, és már pattantam is a verdába. Kérdeztem, hova megyünk, azt mondta Kisszékelybe. Én meg feljebb toltam orromon az okos szemüvegemet és feltettem neki csillogó mandula szemeimmel a kérdést – hátha még nincs veszve a hétvégi fagyi-ügy: az egy étterem, vagy egy hely?
JUHHHUUU!!! VÉGRE VIDÉÉÉÉÉK!
Miután szokásaimmal ellentétben idén szinte egész nyáron otthon dekkoltam a cellában és dolgoztam, pezsgett a vérem, hogy végre elhagyom a várost. A tököm tele tud lenni Budapesttel. Nem mintha nem bírnám a nagyvárosi lét nyújtotta kényelmet, de nekem kell a vidék. A madarak csicsergése, a fák illata, a víz látványa, a fűben mászkáló bogarak számolgatása… Esti birs pálinka a kézben, reggeli hagymás rántotta a kredencen…
EGYÉJSZAKÁS KALANDOK A NÉGYSZÖGLETŰ KEREKERDŐBEN
Kisszékely az a hely, ami Simontornyától uszkve 10 km-re helyezkedik el, és onnan már nincs tovább. A zsákfaluból, ha átmegy előttünk egy ló, akkor max. megfordulunk vagy tolatunk. Vagy sokkal inkább letesszük a járgányt és sétálunk, bicajozunk, traktorra vagy pacira pattanunk. Ez ugyanis az a falu, ahol az út melletti tó reggel, mint a mesében, párolog komótosan, ahol fehér farú őzikék ugrálnak a szántásban, ahol bort kortyolgatunk a domb tetején álló toronyban, és ahol a reggeli kávét nem máshol fogyasztjuk el úriasan, mint a helyi kultúrközpontban, vagyis a kocsmában.
Kisszékelyben a pesti úri népek csak ámuldoznak, meg vágyakoznak, hogy lehet ezt az életet másképp is: hogy van olyan, hogy a tinédzser gyerek pénteken elhajítja a mobiltelefonját és lekvárt főz a helyiekkel, hogy kiül a tó partjára egy zsebpecával meg egy zacskó pufival, és hogy az emberek itt egymással beszélgetnek, nem a telefonjukat nyomogatják, meg chatelnek. Már csak azért sem, mert – hál’ Istennek – térerőből van itt a kevesebb.
MI TÖRTÉNIK KISSZÉKELYBEN?
Itt most az van, hogy egy maréknyi fiatal – mer’ a 35-45 az még az, ugye? – vett egy jó mély levegőt és úgy döntöttek, hogy felülnek a tolna megyei áramlatra, felvirágoztatják az elöregedő falut. A hely adta lehetőségeket kiaknázva felhívják a stressztől éppen kiégő dolgos városiak figyelmét arra, hogy van még emberi lépték, hogy létezik vidék, ahol meg lehet pihenni, ahol lehet az életet kényelmes léptékkel élni, ahol le lehet tenni a buzi főnökök által ránk rakott terheket, és ahol a technika vívmányai nélkül újra lehet gondolni az értékeket.
Mázlista vagyok. Tudom. Budapesten születtem, de gyerekkorom meghatározó része volt a vidék. Én tudom, milyen lédús dinnyét enni a kiskonyha lépcsőjén, a hajnali horgászáshoz gilisztát ásni az árok peremén, télen a mínusz százban biciklivel menni a kenyérgyárba a friss kenyérért, és tíz évesen nagyapám pálinkáját hörpölni disznóvágás előtt hajnali négykor, hogy ne fagyjunk szét. Tudom, milyen az ebédhez a kertben paszulyt szedni, a két bátyám meg azt, hogy milyen a csirkéket naphosszat üldözni. Bennem élt a kíváncsiság, vajon hány tojást találok a baromfiudvarban a tyúkok alatt, és hogy milyen eredményt hoz a piros rongyos, délutáni békavadászat.
De mi van azokkal a városi kölykökkel, akik azt sem tudják, hogy néz ki egy tehén? Akiknek kizárólag teafilterként, bögrében áztatva létezik a gyógynövény? Akiknek nincs más, csak az Insta, a világmárkák, meg a #mik és az #ikozosseg?
SZÁLLÁS │ Kisszékely – Kerekerdő Vendégház
Szerző: Eat, Move & Smile by Szécsényi Réka
Photo: saját
Kedves Olvasó! Ha tetszett a cikk és megosztanád, annak szívből örülök! Ha szívesen felhasználnád, kérlek, tedd azt jogszerűen. Mit is jelent mindez? A cikk teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, miszerint annak bármiféle felhasználásához a szerző, vagyis az én írásbeli engedélyem szükséges. Tegyük szebbé a világot! Köszönöm, hogy korrekt vagy!