06 ápr Elő a pharmával! – A nagy életmódváltás
Éccsanya szólította fel ezzel a „Matávos” fiatalembert, döntse el legyen kedves, hogy most akkor segít, nem segít, vagy mi lesz. Ő az előírt műszaki berendezéseket megvásárolta, szakszerűen üzembe helyezte, de a HD minőségű tv adás továbbra is várat magára. Vagy legalábbis fogalmunk sincs, mi történik. Ugyan Szellő Pista sminkje glamúrosabb lett a médiakonvertertől, de még mindig nem tudni, megtörtént-e Édesanyánál a digitalizáció. Sík ideg az „öregasszony”. Átállásban nálunk nincs móka!
Míg Anycikám hangja fokozatosan vált erőteljesebbé a probléma kifejtésekor, azon ábrándoztam, nekem is kéne egy ilyen set-top-box . Elmennék a boltba, választanék egy pasztell-rózsakvarc színűt, Pantone-ék szerint most úgyis ez lesz a trend, és megvenném párezerért az „Egyél-igyál-sportolj-éljésmulass-settopbox”-ot. Hazafelé belöknék két gömb fagyit a Jeges Nyalatban, otthon kényelmesen elhelyezkedve rákötném magam a rendszerre, és egy szempillantás alatt megújult formámban pompáznék, mint SZP az esti híradóban.
Ahogy a barátnőm szokta mondani: Ezek a romantikus elképzelések az életmódváltásról, Rékuska.
Gyenge kísérletet téve megpróbáltam Anycika gondolatait elterelni, feldobva A Projekt témakört. Harapott rá, bár ezzel mindig óvatosan kell bánni, Anya ápolónő volt, persze a #bestone, a Diabetológiáról ment nyugdíjba néhány éve, és MINDENT tud. Lehetőleg akkor tanácsos kajáról disputálni vele, mikor az egy négyzetméterre eső gumicukrok száma meghaladta a tízet.
„Átbeszéltük Anival a projektet. Ani az edző, tudod. Vele csináljuk A Projektet. Kaptam egy konszolidált fehérjediétát, ami tele volt hússal meg tejtermékkel. Kicsit elgyengült a lábam, hogy mocskosul éhen fogok halni, de aztán átdolgozva a saját étrendemre, sikerült megállapodni a sarokpontokban. Sportolóknak lett kifejlesztve, de nem szélsőséges, napi ötszöri evés. Öt, Anycikám.
Reggelire nyomom a kamutejbegríz-zabkását kakaóval+eperlekvárral, vagy a fahéj-szilvalekvár kombóval. Kértem Anit, ennyi cukor hadd maradjon, úgyis megeszem. Tízóraira magvak és gyümölcs. Dió, mandula, banán, alma vagy grapefruit. Alacsony legyen a glikémiás indexe, ez a fontos. Nincs gyümölcs estére Anyukám, ez csak a te rossz szokásod, hogy éjszakára bevonulsz a hálóba a fél Nagybani Piaccal, meg a Tejcsarnokkal… Van még a szilvalekvárodból? Igen, azt pakolhatsz köszönöm, viszek. Cukormentes? Akkor kettőt. Meg diót, ha van. Szatyor nem kell. Szerinted a sós mogyoró az magv? Beszereztem fél kilót. Sózottat.”
Anya örül, bólogat, helyesel. Ebédig megvagyunk.
„Fiam, iszunk egyet?” – A Fiam az én vagyok, és mint a vadászkopó, kaptam fel a fejem. Hárman vagyunk testvérek, két báty társaságában élvezhettem a szerintük felhőtlen gyerekkoromat, így a csapat-kommunikáció egyszerűsítése érdekében általános hívószóként rögzült nálunk a „Fiam”. A mondat másik fele az évek során vált reflexszé.
Amikor kicsi voltam, volt otthon egy bárszekrény. Húsvétkor onnan került elő keresztanyám tojáslikőrje, és a golyórágó, meg a selyemcukor. Mai napig működésben van, funkcióját tekintve ugyanazt a feladatot látja el, csak most már Dézsmaszekrény a neve. Kerülöm, mint a tüzet, de a hangjára, mikor Anya csokiért, vagy egy jófajta konyakért kinyitja ha ott vagyok, hirtelen hárman leszünk a szobában: Anya, Pavlov és én.
„Vizet iszom Anycika, napi 3-4 litert kellene becéloznom, főleg az edzések miatt. Szerinted lehet fogkövem ennyi víztől? Az alkohol egyelőre tiltólistás, legalábbis most az elején, pedig az biztos lemarná. Nyugodtan tedd vissza a Cherry-s üveget, csukd is rá az ajtót. Alkalmanként bele kell férjen majd egy (két) pohár rozé, vagy valami egyéb gyümölcs-alapú, de egyelőre off. Végülis tízóraira a gyümölcs engedélyezett. Amiből meg lekvár lehet, tudjuk jól, hogy abból pálinka is. :D”
Szolidaritásképpen hozott két nullahetvenötös vizesflakont megtöltve csapvízzel, és azt iszogattuk, míg csacsogtunk. Éccsanya gyümölcsös gumicukorral extrázott.
„Húst továbbra sem áll szándékodban fogyasztani?” Anya, ez undor, nem szándék. Öt éve nem eszem húst, és minden második vasárnap megkérdezed. Egyszer majd lehet, hogy újra megkívánom a rágását – meg a nézését 🙂 -, de egyelőre tojás és hal. Fehérjéből többet kell ennem ebédre és vacsorára is, hogy a fókazsíromból történjen a súlyvesztés, ne a fonnyadt kis izmaimból. Ebédre mehet zöldséggel, ahogy eddig, később meg kiegészíthető „jó” szénhidráttal. Uzsonna az magv lesz, vacsorára pedig hal vagy tojás, salátával vagy zöldséggel. Port nem eszem, hacsak nem csokipuding kerekedik ki belőle az üvegtálakba; az Oetker-féle, három kanál finomított kristálycukorral. Mindenkinek mást jelent a „jó” szénhidrát. 🙂 Mert a heti másfél kiló mínuszért lemondok a sütijeim egy részéről Anita Andris, de az ábrándozásról soha! 😀
Fűztem a cipőmet, mikor fentiekhez Édesanyám még két dolgot tartott nagyon fontosnak búcsúzóul hozzáfűzni: „Fiam, ha a vizeleted már nagyon világos, ne igyál többet. Egyébként meg csináltam mákos gubát. Vigyek át?”
Fotó/ Eat, Move & Smile
