05 jan Ö.B. – DOKTOR F.B.-NEK SZERETETTEL

Ö.B.-MNEK, DR. F.B.-NEK SZERETETTEL

Különleges volt ez a szeretet. Sosem találkozott még ilyennel. Pedig ismerték már egymást rég, van annak már vagy húsz éve is. És mégis most, ott a vidéki házban a karácsonyfa csendesen meleg fényénél érezte, hogy ez sokkal több. Valami egészen más. Egy meghatározhatatlan, kimondatlan szeretet, ami mindig is ott volt kettőjük között. Egy végtelen baráti kapocs, aminek szavai sok-sok év után a gyerekek ártatlan hangján érkeztek. „Még hányat alszol itt? De holnap is játszunk? Mikor jössz megint? Szeretlek…” Ez csengett vissza újra és újra a hazavezető hosszú úton, hiába hányta végig az éjszakát. A rádió sem szólt. Csak az autó monoton zaja volt társa a gondolataiban, miközben próbálta kerek egésszé gyúrni mindazt, ami megfogalmazhatatlan. Szavakkal meghatározni azt a szeretetet, ami képessé tesz egy nőt, anyát, barátot arra, hogy mindazt amit érez, a gyermekein keresztül adja át neki.

A kilométerek fogytak, a lemenő Nap bekacsintott a kalapja pereme alá és arra gondolt, amit sosem fog tudni elégszer megköszönni…