19 márc SZERESD A CÉLT!

Volt egy kislány – sosem felejtem el – aki egyik este elém állva, mélyen a szemembe nézve próbálta meggyőzni saját magát arról, hogy most, na most, de tényleg, mindenre elszánta magát, és bármit hajlandó megtenni annak érdekében, hogy az általa fölöslegnek ítélt súlyából lefaragjon. Csillogott a szemében a vasakarat, ezt mondta. Azt kérdezte tőlem, látom-e. Csillogást azt láttam, éppen rozét kortyolgattunk, de a kérdés mégis inkább az volt: „Te ezt csak akarod, vagy szereted is?”

Fogalmam sincs, mi az „akarat”. Szerintem én még nem „AKARTAM” semmit, kivéve, amikor áltisiben lekéstem a nyári táboros buszt, és otthon kellett maradnom a két bátyámmal egy egész álló napra. Akkor nagyon akartam, hogy akármelyik szülőnk mielőbb hazaérjen.

Szerintem én nem akarok, mert nem tudok akarni. Viszont helyette szeretek, és szeretnék is sok mindent; tenni-enni-venni, csinálni és megélni, de hogy ez mennyire fordult át valaha vad és mindent elsöprő akarattá, talán egyszer vagy kétszer. De nem jött be. Mert nem attól működött sosem, hogy akartam. Vágytam és vágyom. Tervezek – vagy éppen még azt sem –, és megteszek mindent annak érdekében, hogy az valóra váljon, és klassz legyen. De „AKARNI” nem akarom.

Viszont helyette szerettem és szeretek. Szeretni, vágyni mindig jó. Szerettem a verseket, amiket magyarórán adtak fel. Szerettem az évszámokat, hiába írtunk belőle röpdogát, és szerettem a történelmi sztorikat, ezért megtanultam – meg persze muszáj is volt-, aztán szerettem azokat gyorsan elfelejteni is. Szerettem edzeni, hiába jelentett pluszt energiát suli után, mindig többet adott, mint amit elvett. Szerettem nyáron a téren lábtengózni, a barátaimmal röplabdázni a vasból készült hintaállványánál, és szerettem hinni, hogy lesz majd egyszer egy klassz jövő. De sohasem „AKARTAM”. Mégis valahogy mindig úgy lett, hogy jó lett. Hogy hogyan lehet ez? Fogalmam sincs.

„Akard, és az akarat egyszer majd meghozza a gyümölcsét!” – ezt szokták mondani, ugye? Vagy valami ilyesmit. Vannak gyümölcstermelő barátaim, borászok is köztük, de ők is mindig csak „szeretnek”. Szeretik a földet, az esőt, a növényt, a termést, a szüretet. Szeretik betermelni azt, amin egész évben dolgoztak. És mennyivel jobb érzés ez így! Mert ha szereted, legyen akár egy cél, egy vágy, munka vagy eszme, könnyebben, lágyabban, szinte észre sem veszed, úgy érsz szépen célba.

Hiszen mit ér a vaskos, kőkemény akarat, ha nincs meg hozzá a jó érzés? Szeresd a célod! Amit csinálsz! Amire vágysz; az új terved, az életmódod, az edzést, a közeget, az embereket, akik körülvesznek. Találd meg azokat az irányokat, a jó lehetőségeket, az utadon segítőket, és lásd a dolgok jó oldalát! Vajjal lefelé esett a k… kenyérszelet a kőre? Biztos sok volt benne a szénhidrát! Ma már az ötödik edzést nyomod a héten? Tök jó! Parádés társaság, klassz hely, mindig mosolygós arcok, egyébként meg hétről-hétre patentebb leszel! Életmódot változtattál, és most ötször kell enned egy nap? Ha ettől még jól is fogsz kinézni, hol itt a gond?

Ne csak egy célt tűzz ki! Szeresd is azt!

Készült: a Wake-Up! Day 2017 részre

Szerző: Eat, Move & Smile

Photo by Maria Fernanda Gonzalez on Unsplash

Hello Kedves Olvasó! Ha tetszett a cikk, annak szívből örülök! Ha szívesen felhasználnád, kérlek, tedd azt jogszerűen. Mit is jelent mindez? A cikk teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, miszerint annak bármiféle felhasználásához a szerző, vagyis az én írásbeli engedélyem szükséges. Tegyük szebbé a világot! Köszönöm, hogy jó fej vagy!