Olvassuk, hümmögünk, és miközben a megszokott mozdulatokkal pörgetve tovább a hírfolyamot csupa hasonló, motiváló életigazságokkal találkozunk, arra gondolunk: Ennek meg mi baja lett???

Ismerjük a Józsit. Menő multi, ígéretesnek tűnő felsővezetői pozíció, minden bizonnyal vastag fizetés a hozzá tartozó, arcpirító év végi bónusszal. Kényelmes bőrfotel, az a gurulós-masszírozós fajta, pöpec céges autó a belvárosi iroda mélygarázsában – nyilván nyugati típusú -, méretre szabott öltöny, és a cipője is mindig olyan bosszantóan tiszta.

De most akkor mi van a Józsival? Mit posztolgat? És min akar ez gondolkodni?

BOLDOG ÖTVENET!

A kor nem számít! Ezt mondjuk, ugye? Fittyet hányunk a gyertyák számára a születésnapi tortánkon, hangosan hirdetjük, hogy úgyis annyik vagyunk, amennyinek a szívünkben érezzük magunkat, és miközben az ötven vörösen izzó gyertya felett pironkodva ünneplünk, mert már ajándék sem kell, hiszen megvan mindenünk, a családtagok csillogó szemeibe párás tekintettel bámulva magunkban csendben számot vetünk. ÖTVEN év. Az a bűvös 50. A fene se gondolta, hogy egyszer majd eljön. Ilyen fiatalon. Pedig itt van. Itt pompázik pontosan a fejünk felett, mi pedig ahelyett, hogy meglátnánk benne a szépet és a ránk váró új lehetőségeket, azon vekengünk és marcangoljuk magunkat, vajon ezt a vezetőség, meg a humán osztály is tudja? Vajon életünk zenitjén kellünk mi még valahova?

A JÓZSINAK IGAZA VAN!

Kétségtelen, hogy nehéz a helyzettel megbirkózni. Már nincsenek nyugdíjas állások, az e-mailek korában a postás már egyszer sem csenget, ellenben fel kell készülnünk a felkészülhetetlenre: hiába nézünk folyamatosan a hátunk mögé, a XXI. század ragasztója tetszik vagy sem, nagyon gyorsan enged. Elképzeltünk magunknak egy életet; szép családot, boldogságot, klassz munkát, örökké tartó, rugalmas arcbőrt, vagy csak évi egy-két utazást. De a bűvös 50 gyertyaszál lassan csorgó viasza nem vár. A torta gyönyörű, a krém benne édes, de a kor tüzétől fűtve valahol az idők során szétolvadtak az álmok és eltűntek a vággyal, tervekkel és a biztonság érzésével teli évek!

Mit is posztolt a Józsi? „Amikor úgy érzed, feladnád, gondolj arra, miért kezdted el!”

VAN ÉLET 50 UTÁN!

Az online világ tökéletes hely ahhoz, hogy általános igazságokkal teli léggömböket eregetve motiváljuk egymást és önmagunkat. A kérdést viszont félve tesszük fel: Vajon tíz emberből hányan veszik azokat komolyan? Vajon mennyien vagyunk, akik merünk tenni? Akik megrázva magunkat, fejünket büszkén az ég felé szegezve elfogadjuk a korunkat, és meglátjuk benne azokat a lehetőséget, amelyek hosszú távon boldogságot adhatnak?

JÓZSI INKÁBB PIZZÁT SÜTNE? HÁT TEGYE!

Hogyan támogasd szakértelmeddel a feltörekvő generációt? Miként add át emelt fővel a pozíciódat? Hogyan segítsd tapasztalatoddal, életutadon szerzett tudásoddal kollégáidat, vagy csak fogadd el könnyebben a testi változásokat és az arcodon lévő, csodákról mesélő ráncokat? A kiégés, az általános alulmotiváltság és elégedetlenség egy teljes korosztályt érint! Több ezer embert! De attól, hogy mások is hasonló cipőben járnak, vajon érdekel a segítség? Képes vagy tenni önmagadért?

Józsi azt mondta: „Amikor úgy érzed, feladnád, gondolj arra, miért kezdted el!”

Mi pedig abban segítünk neked a Kósa Erika Akadémián, hogy hogyan folytasd az utad 50 felett, és hogy ne csak túléld, de minőségében MEGÉLD A SAJÁT ÉLETED!

Készült a Kósa Erika Akadémia részére a SENIOR PROGRAM │ 50+ TABUK NÉLKÜL programjának részeként

Szerző: Szécsényi Réka

Kedves Olvasó! Ha tetszett a cikk, annak szívből örülünk! Ha szívesen felhasználnád, kérünk, tedd azt jogszerűen. Mit is jelent mindez? A cikk teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, miszerint annak bármiféle felhasználásához a szerző, és a Kósa Erika Akadémia írásbeli engedélye szükséges. Tegyük szebbé a világot! Köszönjük, hogy korrekt vagy!